Egy anya mindennapjai

A gyerekvállalás felelősség, ami elég sok mindenből tevődik össze. Egyik legfontosabb, a gyermek biztonsága, amiért kezdetekben száz százalékban mi vagyunk felelősek. Ahogy nő a gyermek, egyre többet tanul, mindaddig, míg már tud magára vigyázni. Addig viszont van dolog rendesen. Amikor a fiam öntudatára eszmélt,  el kezdett mászni, én is körbekúsztam a lakást,  s megvizsgáltam a… Tovább »

Nem érem utol magam attól a pillanattól kezdve, mikor bevonultam a kórházba szülés céljából. Ugyan csak három napot töltöttem bent ( még jó,  hogy újítottak ezen),  de az kezdésnek pont elég volt, hogy elcsússzak a dolgokkal. A család magára maradt, s a mosnivaló is. Hazajöttünk és a kisbaba körüli teendők beindulásán kívül el kezdtem üldözőbe… Tovább »

Elolvastam a méhnyakrákban elhunyt lány könyvét, betegsége négy évének történetét……. El kezdtem olvasni, nem tudtam letenni. Tömören,  tényszerűen ismerteti, min ment keresztül attól a pillanattól fogva,  hogy kiderült. Nincs sirankozás, nyavalygás, pedig ő aztán megtehette volna. Tudta a végén már,  hogy hiába küzd,  el fog menni. Mindenkinek kötelező lenne elolvasni, ő is úgy gondolta, azzal,… Tovább »

Sokunk életében eljön az a pont, amikor elégedetlenek leszünk magunkkal. Nem érezzük jól magunkat a bőrünkben, a tükörben látott képünk idegen. Elhíztunk, túl vékonyak vagyunk, vagy csak energiátlanok. Fáradtnak és nyúzottnak hatunk. Ilyenkor kezdünk tervezgetni, mit teszünk az ügy érdekében.  Változtatni kell, eddig mindenki eljut. Utánanézünk, mit sportolhatnánk, mit és hogy ehetnénk. Sokan ebben a… Tovább »

Végre igazi tél van. Mint a gyerekek, úgy örülök a hónak. Az ablakból folyamatosan néztem ma a gyönyörű hóesést. Eltűnt a sár és mocsok, a szürkeség.  A hó ellepte mindazt, amit nem szívesen látunk. Eltűntek az őszből megmaradt megszottyadt falevelek, a pad és kuka alatt hagyott szemét. Nem látod a kutya ürüléket, kocsik hagyta olajfoltokat…. Tovább »

A felnőtteknél valamilyen oknál fogva sokszor hiányzik a kitartás, türelem képessége. Pedig nem mindig volt ez így. Nézzünk meg például egy egyéves gyereket. A kitartás minta szobrát lehetne megformázni róla. Amint egy csecsemő kezd öntudatára ébredni, már mutatkoznak a jelek. A látszólag minden ok nélkül üvöltő baba nem ismeri a perc, óra fogalmát, bármeddig képes… Tovább »

Szeretek sütni. Megnyugtat, kikapcsol, sikerélményt ad. Kivéve,  amikor a remekműből egy katasztrófa lesz. Egy torta megalkotása remek elfoglaltság. Bár időm nincs, de megoldom. Persze vigyázni kell, mert a túl gyakori édességgyártás evéssel is jár,  ami sunyi, lassú súlygyarapodást okoz. Ilyenkor megyek el futni, tornázom. Mivel most kenyér és cukor kiiktatásával igyekszem fogyni, már csak hetente… Tovább »

Reggel fél nyolc. Ébresztő. Fiam ágyában való rövid kelés utáni ellevés után éhes. Konyha, tejci melegít. Eszünk. Tisztába teszem. Szabadjára engedem. És innentől: Hova mászik, merre megy, mit nyit ki, mit eszik fel, mit csapkod, mit dobál, mit pakol, mit nyomkod. Felmászik, nem esik le, lemászik,  felmászik, leesik. Bekakil. Jó párszor.  Hiszti. Eszik, iszik, mert… Tovább »

  A téllel való viszonyom eléggé összetett. Túl vagyunk a nagy ünnepeken,  az újév nyögve nyelősen beindult. Gyerekek suliban, apukák munkahelyen. Mi meg otthon pici gyerekkel. Az időjárás hol tavaszi, hol őszi,  ritkán téli. Betegségek ütik fel fejüket,  s influenza járvánnyal riogatnak minden felől. A tavasz csiga lassúsággal közeledik. Egyszóval full tél közepén csücsülünk. A… Tovább »

  Egy negyvenes, házas,  több korosztályos anyuka vagyok (két nagylánnyal és a kicsi a bors, de erős egyéves  kis fiúcska féltestvérükkel). Minden anyuka eljut arra a pontra, mikor elfárad,  kicsit belefárad a mindennapos rutinba. El kezd gondolkozni, agyalni. Mi  lenne jó,  min változtasson,  hogy neveljen, nevel-e egyáltalán,  dolgozzon, ne dolgozzon?  És ki értheti meg legjobban,… Tovább »