A rákkal küzdő lány és a könyve

Elolvastam a méhnyakrákban elhunyt lány könyvét, betegsége négy évének történetét……. El kezdtem olvasni, nem tudtam letenni. Tömören,  tényszerűen ismerteti, min ment keresztül attól a pillanattól fogva,  hogy kiderült. Nincs sirankozás, nyavalygás, pedig ő aztán megtehette volna. Tudta a végén már,  hogy hiába küzd,  el fog menni. Mindenkinek kötelező lenne elolvasni, ő is úgy gondolta, azzal, hogy leírja,  betegeknek, egészségesnek, valahogy mindenkinek segít, erőt ad.  Igen, megérintett a könyv, elgondolkoztat. És szégyenkezve nézek önmagamra, milyen apró problémákon rágódom egészségesen. Milyen semmitmondó dolgokon idegeskedem, nyavalygok. Mennyire nem tudom, mi az a szenvedés,  fájdalom,  erőpróba. Szerintem nagyon sokan vagyunk így ezzel. Egyszer csak jön egy olyan esemény,  ami felülír mindent. Történhet olyan, amit nem lehet befolyásolni és nem tudsz rajta változtatni. Végérvényes és visszavonhatatlan. Ezért hát élni kell, vigyázni magunkra, meg kell találnunk azt, ami nekünk jó. Nem halogatni, nem beletörődni. Ez a kedves lány sem ezt érdemelte,  ezt a rengeteg szenvedést és végén a halált. Az élet igazságtalan. És ő szeretett volna erőt adni, ő, aki mindezt végig szenvedte és kínlódta. Köszönjük neki……