A tavaszi nagytakarítás egy hagyomány. Először gyerekként találkozol ezzel a fura szokással, majd felnőttként stresszel ez a szó. Ha folyamatosan rendben van tartva egy lakás, minek is kell egy hurrá, hajrá ugorjunk neki egy nap alatt mindenre kiterjedő felhajtás? Gyerekként csak azt látod, anyád (jó esetben apád is és te is) felpörögve, idegbetegen egy nap alatt felforgatja a lakást, ablak tárva-nyitva, takarító eszközök mindenhol, nem találod a helyed, semmit nem csinálhatsz. Káosz. Mikor saját háztartásod lesz max. egy év és megvilágosodsz. Tavasszal megnő a napsütéses órák száma, a lakás fényárban úszkál, a nap sugarai útján milliónyi porszemcse szálldogál. A konyhaszekrényen, hűtőn és minden ritkábban letörölt részen kirajzolódnak a zsíros kéznyomok, szépen lapuló porrétegek. A szék kárpitján halovány kakaóra hajazó szigetek mutatkoznak.Minden élessé válik, mint amikor hosszú idő után szemüveget íratsz. Az élmény leírhatatlan. És ha nem akarsz a látvány hatása alatt frusztrálódni minden egyes nap, határozol, nagytakarítok, még lehetőleg húsvét előtt. Mert jönnek a vendégek és mégiscsak……… Mivel határidőt szabtál, ez újabb kényszert helyez rád. Mindez szép és jó, ha nincs gyereked, vagy már nagyobb, vagy megoldható egy egész napra a nagyszülői felügyelet. Ellenkező esetben a tavaszi nagytakarítás szó ideiglenesen száműzve vana szótáradból. Továbbra is részletekben takarítGATSZ. Néha beiktatsz egy extra lépést, mondjuk egyik nap hűtőszekrény kiglancolás, másik nap konyhabútor tartalom átnézés és szelektálás. És ha ez sikerül, már elégedett vagy. De nincs rá garancia, hogy sikertörténetként tudod elkönyvelni. Nembaj, majd egyszer.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: