Kivagyok. Ki vagyok?? Úgy érzem idegileg, lelkileg és testileg is. Minden összejön. Bölcsibe szoktatás, munka keresés, párom munka nélkül, levegőben lóg, de van lehetőség és remény, csak várni kell. Változások. Lelki feldolgozást igénylő változások. Kemény vagyok, mégis gyenge. Keménynek látszódok, de érzek. Sokat sírok. Veszekszünk. Szeretjük egymást és távolodunk. Ördögi kör. Elfáradok, feladom. Nyugalmat akarok. Nehéz előző házasságból hozott gyerekekkel új életet kezdeni. Negyvenévesen szülni és újrakezdeni. Közben ellátni a napi teendőket. A létbizonytalanság érzését feldolgozni. A változásokat lazán venni. Van egy pont, ahol feladod és leszarom álláspontra lépsz. És eldöntöd, azt csinálod, amit te jónak tartasz és jó lesz gyerekeidnek. Ez nagy változás. Sok munka. Lélekben és fizikailag. De elkezdted, kimondtál dolgokat. Vállalod a veszekedést, balhét, jöjjön, aminek jönnie kell. Néha gyengülsz, gyakran erősnek érzed magad. És csinálod, csinálod. Látod, hogy a hazádban boldogulni szinte reménytelen, ez visszavet, de csakazértis.
Mennek a napok, folyamatos ingadozás hangulatban. Nyomom a vitamint, magnéziumot, hátha csodát tesz. Nem élek alkohollal, egyébbel, józan vagyok és józanul szembesülök mindezzel. Sportolni kellene, az jól viszi a stresszt. Élni kellene rendesen, lehet élni rendesen manapság?
Írok, jólesik. Biztos nem vagyok ezzel egyedül. Hányan lehetnek hasonló cipőben? Hányan küzdenek ezzel totál egyedül? Minden elismerésem a küzdő embereké, a józanul küzdőké. Becsülöm őket. Minden tiszteletem az övék.
Lassan vége az ünnepeknek, kezdődnek a hétköznapok, darálós napok. De egy jobb élet reményében nem adjuk fel.
Majd lazítunk, boldogok leszünk, utazunk, megyünk. Majd eljön az az idő. Addig pedig küzdünk……
