Gyermek elmúlt kétéves, a gyes egyszerűen brutálisan kevés, az anyagi helyzet kezd bedőlni, muszály lépni. Bölcsibe kell adni a picit, hogy dolgozni mehess. Jobb esetben van egy szuper nagymami, vagy családtag, aki bevállalja a gyereked, de ez ritka. Nekem most nincs ilyen, s életemben először bölibe fogom adni a picinyem. A picit, aki már napi szinten feldúlja a lakást, sokszor úgy látom, másra vágyik, többre, mint itthon ülni (a téli időszak ebből a szempontból nehezebb), így bizton érzem, nem fog a bölcsiben szenvedni. Jó, anyás, fokozottan anyás most, de talán ennek is kicsit jól tesz a közösség.
Fokozatos beszoktatás lesz. Majd az itthoni munka mellé így nyugodtan lehet másikat találni. Ez ideális. Mert amúgy meg nem értem az egészet. Akkor lehet bölcsibe íratni egy gyermeket, ha anya igazolja a munkahelyet. De hogy tudna munkáltatói igazolást hozni, amíg a gyermek nem bölcsis, nincs beszoktatva. Beszoktatás egy-két hét, amit mondjuk egy friss álláshirdető nem fog kivárni, felveszi az első ideális személyt, aki így sem a kisgyerekes anyukák köréből kerül ki általában. Nem fogja megvárni szeretettel, míg beszoktatom a pici gyereket a közösségbe. Őszintén? Letojja magaslatról az én problémáimat, akinek esze van, ilyesmit meg sem említ. Ezért mondom, hogy van az elmélet és a valóság. Mint a szülésnél. Papíron leírva minden jól hangzik. Aki meglévő munkahelyre megy vissza, annak könnyebb talán annyiból, hogy ez tervezhető, meg van a munka, előtte beszoktat és munkába áll. Tehát a technikai rész nem olyan bonyolult.
Tehát megszületett a döntés, most már csak véghez kell vinni. Úgy gondolom ez nem igényel túl sok lelkizést, ha már döntöttél. Nem érdemes. Van már két lánnyal tapasztalatom, ovis, nem sínylették meg a közösségbe kerülést. Ez jó tréning a suli előtt.
Nálatok ez hogy történt?
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: