Minden egyes héten történik valamilyen gyermekekkel kapcsolatos tragédia, ami még a híradókon edzett, már rossz hírre közönyössé vált embert is felzaklatja. Gyereklányokat erőszakolnak, ölnek meg. Tini lányok bicikliznek autó elé, osztálykiránduláson fullad meg a gyanútlan szülő gyermeke stb. Borzasztó. Felháborító. Tehetetlenség érzés. Szülő annyit tehet, hogy felkészíti mindenre gyermekét, de sokszor ez sem elég. Folyton képben kell lenni. Csak olyanra bízni gyereket, akiben megbízol. Ha nem tud jól úszni gyerek, megtiltod, hogy nélküled bárhol vízbe menjen. Ha kiengeded bicajozni, előtte komolyan felkészíted, ismerje veszélyeket. De sokszor ez sem elég. Lehet egy váratlan, még nem ismert helyzet. Egy körülmény, amit senki nem lát előre. Nehéz. Nincs garancia, hogy nem épp a te gyereked támadják meg. Hiszem, hogy beszélgetéssel, figyelemfelhívással sok nagymértékben csökkenthető a balesetek, tragédiák száma. Tegyünk meg mindent. Menjünk el gyerekért buli után, vagy taxiba ültessük. Kiskorától menjünk együtt közlekedni, gyalog, bicajon. Tartassuk be vele szabályokat! Este, éjjel ne kószáljanak, ne neveljük vakmerővé őket. Magyarázzunk, informáljunk. Ami nekünk természetes, nekik még nem biztos.
Nehéz okosnak lenni. És mindig történnek borzalmak. Van amelyik elkerülhetetlen, van amelyik nem. Ha egy kisgyerek kerti tóba fullad, ott nem a gyerek a hibás. Miért van oly sok felelőtlen szülő, és miért bünteti azokat az élet, akik nem azok? Akik gyerekei más mulasztásából halnak meg?
Ezen érdemes elgondolkozni.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: