Mindig is tudtam, hogy vannak neveletlen gyerekek, egyszerű szülők semmiről nem tehető áldozatai. Láttam már ezt azt negyven évem során, de mindig van új a nap alatt, amin még meg tudok lepődni.
Állatkert, délutáni lazulás kisfiammal. Kényelmesen sétálunk, nézelődünk, hagyom, had molyoljon kavicsok közt, van időnk. Elérkezünk fókákhoz, pingvinekhez. Egy helyes , szimpi család áll mellettünk, kisgyerekkel. Látszik, hogy jól nevelik kicsit, nem harsányak, elmagyarázók. A fókicák lustán hevernek az árnyékban, medence mellett. Nyilván napközben kifáradtak, lazulnak. A medence előtt kb. hat felfelé emelkedő padsorból álló íves nézőtér helyezkedik el. Mi sertepertélünk, várunk, hátha meggondolják magukat fókák és megcsodálhatjuk játékukat a vízben. A szimpi család is így gondolkozhat. Leülnek a nézőtér első sorába. Közben látom felettük jó pár sorral tengődik az egyszerű család, több gyerekkel. Erősen túlsúlyos, igazi ösztönök mentén élő família. Egyszer csak a következő jelenet zavarja meg az idilli képgut. A szimpi család hirtelen felugrik a padról, elsőként anyuka. Rémülten felfelé néz, ahova követem tekintetemmel. A dagi egyszerű kisfiú, kb. 9 éves letolt gatyával fókák irányába vizel óriási sugárban. Egyenesen a szimpi családot becélozva, anyuka hátba kapja. Döbbenten, szóhoz sem jutva állnak és kényszeredetten szedelődzködnek. A pisilő kisfiú anyja nekiugrik verbálisan gyereknek, később hallom gyerek hisztijét, hogy “apa megcsapott”. Nyilván nem tehet semmiről, valószínű otthon a kertben is ez megy és kutya sem szól rá. Végülis állatkertben voltunk…. Szimpi család vegyes érzelmekkel távozott, legközelebb valószínűleg hoznak váltó ruhát. A kánikulai nyomottságnak hamar nyomaveszett. Még jó, hogy közel volt a kijárat. Istenem…., nagy az állatkerted és alacsony a kerítés.