Megszokott kerékvágás, gyere vissza!

Adott egy kisbabás, kisgyerekes anyuka, aki elér egy olyan szintre az otthonlétben, hogy kezd fásulni, fáradt, valami mást is akar. Ez nem azért van, mert nem szereti a gyerekét. Imádja, ellátja, neveli, de egy idő után monoton lesz minden. És ekkor egy váratlan negatív történés fordulatot hoz. Lehet az egy családot ledöntő vírus, betegség, vagy kórházi tartózkodás, vagy más esemény. Apuka szabira jön, pici óhatatlanul aggodalomból vagy egyéb okból kicsit el lesz kapatva. Felborul a napirend, megszokás, az addig kezelhető gyermek hisztis lesz. Minden más, több a teendő, váratlan lereagálandó helyzet. Ez érzelmileg és fizikailag is igénybe vesz mindenkit.

Na ekkor jön a felismerés, anya kimondja, istenem, bárcsak újra a régi kerékvágásba kerülhetnénk. A megszokott, rutinos, egészségesbe. Amikor helyén van minden. Apa dolgozik, anya főz, vásárol,  gyerekek egészségesek, lehet tervezni. Mindennap séta,  bicajozás. Máris minden más megvilágításba kerül és anya megnyugszik. Jó,  hogy itthon lehet picijével, meg kell becsülni az időt, míg ezt megteheti. Ugyanez munka mellett már sokkal nehezebb lesz. Élvezzük ki, minden egyes percét! Mert ez ajándék. Ezt most kell érezni, megélni, nem utólag rájönni.

Én személy szerint egy ilyen kizökkenős, beteg, apuka itthon van időszakon vagyok túl, s máris tanultam, rájöttem valamire. Apuka nem azért nem foglalkozik annyit gyerekével, mint azt szeretnénk, nem azért nem kerül hozzá annyira közel,  mint, mi, mert nem akarja, alkalmatlan stb. Azért,  mert nincs rá ideje és energiája. Látástól mikulásig dolgozik, értünk,  ha fáradtan hazaevickél, pihenni szeretne, próbál. Egy-két órát van fiával, aki aztán megy is aludni.

Kimerülten,  fizikailag, agyilag fáradtan más a hozzáállás bármihez, mint kipihenten. Ha itthon van, pihent, nyugodt, többet foglalkozik gyerekével is, van idejük együtt lenni. Spontán, természetesen. Sajnos a mai munkatempó, élethelyzetek gyilkolják ezeket a folyamatokat. Van aki külföldön dolgozik, havonta, 2-3 hetente látja családot, van aki itthon napi 12 órázik, több műszakozik. De ha már anyuka reálisan látja ezt, megvilágosodik és elfogadóbb, már azzal sokat tesz a családért.

Tehát kizökkenni a rutinból csakis pozitív irányba jó,  erre törekedjünk,  ezért tegyünk,  de addig is értékeljük a megszokottat.