Amikor a mi korosztályunk nyugdíj kilátásairól hallok, olvasok, magam is belátom, valahogy pénzt kellene megtakarítani, spórolni kellene. De nem szükséges ehhez a nyugdíj téma, elég, ha arra gondolok, hogy egy váratlan betegség, esemény, ha valami bedöglik, mennyi költséggel jár. Ahogy nő a gyermek, úgy kerül egyre többe. Egy jó szandál megvétele érvágás a kasszán. És én még egy átlagos normál szinthez tartozom.
Elmélázom, mit, hogyan kellene, aztán eszembe jut az anyagi helyzetem, szánalmas gyedem, gyerektartás stb. És ráébredek, ebből nem fogok spórolni. Maximum kisebb összegeket. Az is valami. Egyik húzós hónapban hirtelen bevillant a “honnan a francból szüljek még pénzt” agonizálásom közepette, basszus múlt hónapban dugtam el egy dobozkában pénzt, s valóban a több ezer forint ott is lapult szépen. Az érzés, hogy félretettem, kisegített frenetikus volt, egyben szánalmas is, főként úgy, hogy továbbra is előfordul, hog kaja megy kidobásra.
Nem adom fel, akármilyen reménytelen eset vagyok. Egyik este felkaptam a fejem az általam szeretett Ridikül című műsor témájára, az öko életmóddal kapcsolatban. Jó, mondhatjuk, elég gáz, hogy a negyedik x-en túl jutok el a témáig egyáltalán. A tudatosság, ez a kulcs. Ezzel az ökozással rengeteg pénzt lehet spórolni. Már régóta nyomaszt a méregdrága szuper mosó-, tisztítószerek vásárlása. Megveszed nagy reményekkel és semmit nem érnek, egy 20 %-os ecettel nagyobb csodákat művelek. A mosogatótabletta leesik a gépbe, nem oldódik fel. A folyékonyat aranyáron kettős csomagolásban veheted csak meg. Ez már önmagában vérlázító. A kapszulás cuccok odavágják, büdösítik a mosógéset. Három- négy összetevőből mindenre megvan a tisztítószer. Eddig itthon ecettel, szódabikarbónával kísérleteztem, de most kézbe veszem a dolgokat, s kipróbálok mindent. És hogy ezzel a környezetem is óvom, amit imádok mellesleg, az csúcs. Ezekről jövök majd a beszámolókkal.
Továbbra is folyamatban van a konyhám ésszerűsítése. Felesleges dolgokat nem vásárolok, nem kapkodva, hanem átgondolva költekezem. Idén tervben van, hogy a lekvár főzésen kívül mást is teszek el, bár ennél gond a helyhiány. Ha boltba kell menni pár cuccért, nem a kocsiba ugrok be, hanem bicajra ugrok fel. Egy előre helyezhető kosár és no probléma. És akár kisgyerekkel együtt is lezavarható. Az üzemanyagon sokat lehet spórolni. A jól kiépített kerékpár utak kirándulások táptalajai. És megvan a testmozgás is egyben. Sok egyszerű dolog kézenfekvő, mégsem vesszük észre.
Szóval akarás van, fejlődni kell.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: