Könnyen…….
Lestrapáltnak érzem magam. Ezzel az érzéssel minden anyuka szembesül előbb, vagy utóbb, átmenetileg, vagy hosszabb ideig. Ez állandó fáradtságot, elhanyagoltságot takar, anya úgy érzi, egy mókus kerékbe került. Állandóan szakad róla a víz, egy boltbamenés után úgy érzi, lefutott egy kis maratont. Főzéstől csapzott haj, rossz közérzet mindezek miatt. Öröm, rossz kedv, néha reménytelenség, néha megújult remények. Ingadozó érzelmekkel.
A gyermek első pár éve alatt ugyanis kemény meló folyik. Anyuka a csecsemőkortól mindent tökéletesen próbál ellátni. Már a szülés, baba körüli teendők is extrém feladatot jelentenek, még egy több gyermekesnek is. Ekkor kezdődik a lestrapálódás. Testileg, lelkileg. Háttérbe kerülünk, a gyerek a legfontosabb. Utána jöhet minden más.
Vannak szerencsések, akik mellett bevállalós rokonok, család áll, ez nagyban tehermentesíti szülőt. A jó anyagi körülmények is számítanak. Az átlagos anya azonban hajlamos kicsit leamortizálódni.
Először is kiesik a keresete, ami szűkebb anyagi lehetőséget jelent. Ha van idő magára, nincs ereje. Ha ereje van, nincs ideje. Ha mindkettő van, nincs pénze. Persze, ha tudatosan gondolkozunk, az erre-arra kidobott pénz pont betakarná a fodrászt, fogorvost. De a folyamatos mókuskerékben futó nő sokszor nem tudatos, kapkod ide-oda.
Szerintem ezt az egy-két évet el kell fogadni ilyennek. Aztán egyre könnyebb lesz. Nincs értelme küzdeni, rájöttem, mert nincs olyan, hogy tökéletes. Nem kell a lakásnak puccban állnia, pici tornádóként funkcionáló gyermek mellett ez amúgy is esélytelen. Átmeneti időszaknak kell felfogni, máris lazább leszel. Ha van energia takaríts, ha van idő, menj és sportolj, autózz egyet, kirándulj. Legyél minél többet kint. Spórolj, ahogy tudsz. Ha apa nem ér rá, indulj kettesben, vagy másokkal programra. Attól, hogy otthon vagy, s morogsz mindenen, nem lesz jobb semmi. A családfő melózik, mert nincs más választása, te pedig csinálod, amit vállaltál. Másfél év és könnyebb lesz. A fő, hogy ne stresszelj és ne válj tartósan házi sárkánnyá, mert arra akár egy házasság is rámehet. Ha fogyni vágysz, menj el futni! Ha bicajozni akarsz, menj a gyermekeddel, egy ülés és egy sisak kell hozzá. Ha idegesít a hajad, fesd be! Ha nincs egy göncöd se, menj el turiba, csodákra lelsz. Ne foglalkozz más elvárásaival, van dolgod elég. Ha úgy érzed, egész napodat a konyhában töltöd, egyszerűsíts, ne főzz órákig! Keress a neten tök egyszerű kajákat! Ha úgy érzed vannak építő gondolataid, írj blogot!
Amit én tudok javasolni, a sport. Én is belevágtam, azóta lenyugodtam, lazultam, lelkileg kevésbé vagyok kibillenthető.
Nem beszéltem a gyerekeket egyedül nevelőkről, a több azonos korú gyereket nevelőkről, ikresekről. Le a kalappal előttük. Tegnap láttam egy anyukát. Egy három év körüli gyermeke motoron ment elől, ő pedig egy iker babakocsiban tolta utána két egyév körüli testvérkéit. Közben folyamatosan mondta instrukciókat a kismotorosnak, járda végénél állj meg stb. Azonnal az jutott eszembe, ez igen. Egyedül a három gyerekkel, összeszedelődzködött, elindult velük. Nem sajnáltam, becsültem.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: