Anyák napja nekem mindig olyan fura ünnep. Anya vagyok, három gyerekkel. Megköszöntenek, imádom őket. Saját anyumat is megköszöntöm, vele egy elég ellentmondásos, vegyes érzelmekkel tarkított kapcsolatom van. Ezért néha úgy érzem, illemből köszöntök, amiért szégyellem magam, lelkiismeretfurdalásom van. Akkor jönnek a gondolatok, milyen anya is vagyok én? Sokszor úgy érzem, nem jó, máskor határtalanul elönt a büszkeség 3 gyönyörű gyerekem láttán. Szóval vegyes érzelmekkel vagyok ilyenkor. Lányaim apjuknál töltik a hétvégét, előtte köszöntöttek. Ez is megszokni való dolog elvált szülők esetén. De összességében a lényeg, anya lehetek, ami szuper dolog. Szüleim olyanok, amilyenek, de köztünk vannak, felneveltek, viszonylag normális emberke lettem. Ennyi. Minden anyát becsülök, külön azokat, akik egyedül nevelik gyereküket. Tisztelet nekik.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: