Meló otthon, pici mellett?

Otthon dolgozni pici mellett….. Ez egy közel sem egyszerű téma.

Akinek van segítsége, tehát nagymamák, egyéb családtagok, egy normál munkarendben dolgozó férje, az tervezhet ilyen jellegű munkával. De nem akármilyennel, leginkább olyannal, aminek elvégzését maga szabja meg, nincs határidő stb.

Ha nincs segítség, anyukának művésznek kell lennie, hogy valamit is tudjon érdemben otthon dolgozni. Nekem a korábbi munkám, közvetítői tevékenység egyéni vállalkozóként megmaradt, ez most azt jelenti, heti több alkalommal ajánlatot veszek fel és aláíratom ügyféllel. Telefonon, mail-en keresztül szervezem meg a dolgot, személyesen pedig aláíráskor találkozom ügyféllel. Nevem ismét publikus a megbízó cégem honlapján, így egyéb ügyfelek, egyéb kérdésekkel is zaklatnak rendszeresen. Ezt vállaltam. Megtanultam nemet mondani is. Ha valakinek azonnal, sos, fél órán belül kell valami, tudom, nem tudom teljesíteni, nemet mondok és más felé irányítom. Ügyfelet vesztek, de muszáj. Ami nem megy, nem megy.

Ez a fajta munka beilleszthető az életemben. Időmbe belefér. Maga a technikai rész egy-egy esetben fél órát ha igénybe vesz. Addig le kell foglalnom a gyermekem, aki már másfél évéhez közeledő aktív típus. Mielőtt bármit is elkezdenék, megetetem, megitatom, tisztába teszem, neki utána már csak játszania kell, vagy engem idegelnie a gép körül. Ebből nem szokott gond lenni, maximum szétpakol mindent, hagyok azt is, amit addig nem. Valamit valamiért, fogat fogért. A személyes találkozóra viszem magammal, a napi bevásárlás helyszínén, egy-egy bolt parkolójában beszélem meg a randit ügyfelekkel. Persze, ez nem a legjobb formája az üzletkötésnek, de ha nekik megfelel, bevállalják, ha nem, más megoldást keresnek. Lakásra idegent nem engedek, lehetőleg ház elé sem hívok senkit, csak végszükségben. Az otthon, az otthon.

Ilyen formában úgymond dolgozgatok, ami kiegészíti az oly csekély kismamai jövedelmem. Gyed mellett nincs járulékfizetés, ami nagy segítség. Ez persze még mindig kevés, de némi haladékot ad, hogy a gyerekemet bölcsibe kelljen adni. A vízválasztó, majd az lesz, ha két éves lesz. Ott el kell gondolkodjak, hogyan tovább. Az már kőkemény anyagi kérdés… Én, az önállósághoz szokott vállalkozó vissza tudok-e menni a régi tevékenységemmel irodába, vagy újra beállok alkalmazotti jogviszonyba…… Aggaszt a bölcsöde maga, mert ha beteges lesz, lesz-e olyan munkahely, aki tolerálja a táppénzen levést? Erről nem jó visszhangok vannak. Eleve kisgyerekkel ezért nem is kapkodnak az ember után. Ad-e nekik a gyed extra annyi könnyítést, hogy érdemes legyen nyakukba venni egy kisbabás anyukát?

Jó lenne gyed alatt tanulni, de sajnos ez is pénz kérdés, nem is kevés. Az újrakezdésem is az, hisz elavulttá vált számítógépem helyett új kellene, eszközökre kéne beruházni, ez önerőből nem megy, nem kapok ebben senkitől támogatást. Az egész emiatt irreális, aggasztó. Egyenlőre úgy néz ki, hogy esélytelen.

Nagy dilemma, számításokat kell végeznem és döntenem. Sokáig már nem húzhatom. Addig is teszem itthon a dolgom, gyűjtöm ügyfeleket, hátha bejönnek számításaim.