Rabul ejtő net

A hétköznapi hobbi netezgetésből könnyen válhat függőség. Eleinte csak szabad perceidben lépsz be, lazulásként, semmittevő pihiként. Aztán észreveszed, hogy egyre többször kötsz ki a közösségi oldalon, ahol nem sok minden történik, unod, de mégis.  Többször kapod rajta magad, hogy gyermeked mellett is netezgetsz, amit ő utál,  amit kifejezésre is juttat. Hisz nem figyelsz rá. Ingerült leszel, hiszen a netezés egyfajta pótcselekvés. Fárasztja szemet, fejfájást okoz. Hanyagolod az értelmes elfoglaltságokat.Mennyivel építőbb tud lenni egy jó könyv olvasása. Sokan unalomból lógnak a világhálón, amit a megosztásaik hűen tükröznek. Ha kényszeressé kezd válni a dolog, némi szabályozás nem árt. Ha rumli van reggel konyhában, addig nem nyúlhatsz géphez,  mobilhoz, míg rend nincs. Ha gyermeked alszik, az ideális időszak erre, ha más dolgod nincs. Este, mikor alszik, minden elrendezve, nyugi van, akkor levezetésként jó program egy jó kis film nézés,  vagy ami jólesik. Bár a párkapcsolatnak sem tesz jót,  ha egymás mellett netezve párok kirekesztik egymást.

Hasznossága tagadhatatlan. Lehet állást keresni, ruhákat adni-venni, csereberélni. Művelődni, játszani, blogot írni, párt találni. Tudsz rajta keresztül tornázni. Van egy olyan érzésem, lassan kiszorítja a tévét. Amit ott látsz, meg tudod nézni neten is, reklám nélkül. Neten azt nézed,  amit szeretsz, nem mint a tévén,  ahol ötszáz csatorna közül kiválasztod a számodra legelfogadhatóbbat.

Közben azért megrémít ez az egész internetes világ.  Képeket posztolunk, amik állítólag törlés után is gyakorlatilag fenn maradnak a rendszeren. Kiszolgáltatjuk magunkat a nagyvilágnak, ahol beteg dolgok történnek.  Jó ez így?  Vagy nem kéne?  Ki tudja…. Mindent megtalálsz egy gombnyomásra, sőt érintésre. A könyvek és nyomtatott termékek hasznukat vesztik.

Nosztalgiázom. Pedig még nem vagyok vén.  A régi idők,  mikor lexikonból kerestük az infot, könyvből azonosítottuk a növényt és állatot.  Esemény volt maga a tv, egy-egy film megnézése. Élmény volt moziba járni. Használtuk a kézi szótárat. Mobil nélkül jártunk suliba, beszélgettünk másokkal. Házi vagy menza kaját ettünk,  mamám asztalának szélén ülve figyeltem, hogy csinálja az ebédet. Ritkán ultunk autóba,  sátorozni jártunk nyáron,  nem wellnesezni.Mindenért meg kellett dolgozni. Húsz év alatt is mennyi minden változott. Félelmetes.