Újrakezdtem negyvenesen. Sokak szerint bátor és merész döntés volt. Le a kalappal stb. Ha belegondolok, tényleg. De ha mindenbe belegondolunk, mindent szétanalizálunk, sok dolgot elhalasztunk és életünk végéig bánunk. Egyszer élünk. Ez az alap, ezt nem lehet variálni. Nálam minden olyan természetes volt.
Negyven éves korom körül elméláztam azon, hogy lassan kifutok abból az időből, hogy gyerekem lehessen még. Nem vágytam rá őrülten két gyerek után, de elgondoltam, pár év múlva visszavonhatatlanul nem lehet többé gyerekem. Ez foglalkoztatott. Ez rémisztő tud lenni, mert visszacsinálhatatlan. Így mikor teherbe estem, nem volt kérdés. Örültünk. Kihordás, szülés ugyanolyan simán ment, mint 16 évvel ezelőtt, regenerálódás detto. Genetikai vizsgálaton nem engedtem elvégeztetni a magzatvízből való mintavételt, miután “dr. úr, volt már vetélésre példa az ön praxisában emiatt” kérdésre igen választ kaptam. Éreztem, minden rendben. Amikor kiderült, fiúnk lesz, boldogok voltunk. Ami a későbbi babavállalás kapcsán engem kicsit jobban agyalásra késztetett, az a korom, hogy idősebb anya leszek. De mivel amúgy is fiatalabbnak nézek ki koromnál, férjem is fiatalabb, dobtam a negatív gondolatokat. Ők garantáltan fiatalon tartanak majd. Nézzünk körbe, az úgynevezett közéleti szereplők közül is hányan vállalnak közel ötven évesen babát. Környező országokban megszokott dolog, hogy negyven évesen vállalják első gyereküket nők. Negynenegy évesen szültem, semmit nem bántam meg. Noha korábban nem gondoltam, hogy három gyerekes anyuka leszek. Büszke vagyok erre nagyon. Tapasztalattal rendelkezem, sok minden rutinosan megy. Érettebb vagyok, nem izgatom magam mindenen. Ez nem jelenti, hogy nincs probléma, elbizonytalanodás, nem csinálok mindent jól. De ez régen is így volt.
A könyvek és e témájú írások riasztóak tudnak lenni. Ne a neten tájékozódjunk, inkább az életben nézzünk körül. Azt írják, mennyivel nagyobb a kockázat down kórra, egyéb rendellenességekre, terhességi cukorbetegség, magzat nem megfelelő fejlődése, trombózis.Eleve ilyen idős korban nehéz teherbe esni, mondják. Elképesztő, rémisztő, előnyökről szó se. Ha ezeket nézem, nem vállalom. De én éreztem, nem lesz gond. Csak bátorítani tudok mindenkit. Ha vaciláljon, ne féljen!!!! Az élet nem egyszerű és könnyű, de meg kell benne találni az örömöket és szépséget. Merésznek kell lenni, de át kell gondolni alaposan, minden szempontból. Persze korábbi terhesség lefolyása, fizikai állapot figyelembevételével. Semmi extra ellátást nem igényeltem, a genetikai tanácsadásra kellett csak elmenni. Ott megdöbbenve tapasztaltam, milyen biznisz van ebben is. Az orvos saját maszek speckó vérvételeit ajánlja egy vagyonért, ami egy ott ülő házaspár szerint tök felesleges volt. Orvost nem fogadtam, természetes úton világrahoztam négykilósamat. Szerencsés vagyok és bátor is?