A gyerekvállalás felelősség, ami elég sok mindenből tevődik össze. Egyik legfontosabb, a gyermek biztonsága, amiért kezdetekben száz százalékban mi vagyunk felelősek. Ahogy nő a gyermek, egyre többet tanul, mindaddig, míg már tud magára vigyázni. Addig viszont van dolog rendesen.
Amikor a fiam öntudatára eszmélt, el kezdett mászni, én is körbekúsztam a lakást, s megvizsgáltam a terepet babaszemmel. Mit fog elérni, megnézni, kinyitni, kihúzni. Arra jutottam, hogy tulajdonképpen mindent, amit ér. Elsőként bedugaszoltam a konnektorokat, mert valamiért minden pici gyerek a villanyszerelő alaposságát meghazudtolva tanulmányozza e területet. Ezután már csak azon izgulhatsz maximum, hogy a műanyag részeket bontja ki a falból, ha nem jól illeszkednek. A külső elérhető polcokról lekerültek az üveg és egyéb törékeny anyagú tárgyak. Kések eleve fentebb vannak nálunk a konyhaszekrény felett, egy mágneses sínen (szuper találmány minden szempontból). Vadabb tisztítószerek (hipós cuccok stb.) a szekrény tetejére kerültek. Az egyéb szerek egy alsó szinten pihiznek. Ám, amikor rájött a gyermek az ajtónyitogatás mikéntjére, erre a szekrényre gyermekzár került . Fiam 14 hónapos, s rájöttem, hogy hiába vagyok ott állandóan és szajkózom, hogy ezt nem szabad, azt nem szabad, akkor is megpróbálja. Leleményessége határtalan, a tized mp-eket prímán kihasználja egy kis tapasztalatszerzésre. Egy idő után túl sok a nem, sőt azt veszed észre, minden második szavad tilt, s már saját magadat idegesíted. Egyik nap azt álmodtam, hogy vezetés közben hátranézek, fiam valahogy leeresztette ablakot és ülésről kihajolva derékig lóg ablakban és vidáman kurjongat az utca népének. Na ez idő tájt gondoltam át a témakört mégegyszer és akadálymentesítettem, amennyire normál keretek közt lehetőség volt. Nálunk eleve nem volt virág a földön, egy gond kilőve. Szóval a veszélyes kategóriájú szekrény gyerekzárat kapott, az ördög nem alszik elven. Főként, miután egyik nap rokonom mesélte, hogy falujukban az egyik alulgombolós bemajszolta a a mosogatógép tablettát, kórház lett a vége a kostolónak. Másik két gyerekemnél nem használtam ilyen szerkentyűket. Nem tudom anno mi volt más, miért ment anélkül is? Talán több segítségem volt, rá tudtam hagyni másra gyereket, kevésbé voltam leterhelve, ezáltal kitartó voltam. Kisebb volt a család, nem volt ennyi feladat? Vagy egyszerűen a fiam sokkal aktívabb és csibészebb, mint a lányok.
A közeli bababoltban egy halom biztonsági cucc lóg szép rendben. Csak néztem csodálkozva, milyen széles a kínálat. Zár egyes, kettes ajtóra, fiókra, wc ülőkére, sarokvédő stb stb. Erről jut eszembe, ma délelőtti szösszenet. A kis fiam megfeszegette a gyerekzárat (fogadást mernék kötni, rá fog jönni nyitjára), meg próbált pár könyvet leszórni, majd mikor nem néztem oda éppen, szépen belenyúlt szemetesbe, egy kis kávézaccot morzsolt húsos ujjacskái közt, mikor rajtakaptam. Mi legyen a kukával? Nem fér be szekrénybe. Vagyis csak a gyerekzárasba fér be. De sokat használom, begolyóznék, ha állandóan a zárral kellene molyolnom…….
Na szóval, most egy fokkal nyugodtabb vagyok, és azóta is folyamatosan magyarázom, mit, miért nem. Mert ez a szülő dolga. Nem elég példát mutatni, el is kell magyarázni, hogy tudatosuljon. Például mész a picivel , közlekedsz, zebránál meggyőződsz róla, jön-e valami, elmondod, miért fontos ez. Kicsi korban rögzül a helyes viselkedés, és talán nem történik meg az, amit egyszer elhűlve néztem. Belváros, csúcsidő egy kisvárosban. Vijjogva jön egy mentő, két kisiskolás gyerek zebrához ér. Hallaniuk kellett a közeledő mentőt. Egész közel van a kocsi, látni, hogy hallják, lelépnek, pár lépést tesznek, mentő befékez, ők visszalépnek. Értékes mp-ek egy embernek, akiért mennek…. És életveszély a kicsikre nézve. Tudniuk kellene, mi a teendő ilyenkor, hisz egyedül járnak. Félelmetes. Ha nyugodt akarok lenni, mindent meg kell tennem a megelőzésért. És ez csak egy lightos példa volt. Vigyázzunk gyerekeinkre és egymásra……..
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: