Nem érem utol magam attól a pillanattól kezdve, mikor bevonultam a kórházba szülés céljából. Ugyan csak három napot töltöttem bent ( még jó, hogy újítottak ezen), de az kezdésnek pont elég volt, hogy elcsússzak a dolgokkal. A család magára maradt, s a mosnivaló is. Hazajöttünk és a kisbaba körüli teendők beindulásán kívül el kezdtem üldözőbe venni magam. Vagyis kezdtem volna, hiszen a szülés egy totális testi igénybevétel, amit ki kell heverni. Erre hosszú hónapok kellenek. Mindened fáj, a szoptatás elején vagy ( ami nem kellemes, női magazin ízű buli, hanem elég kemény meló, egy- két hónapig) . Így örülsz, ha a babakocsis sétáltást kihevered első hetekben. A ruha meg gyűlik, néha lebontasz a hegyből picit, vagy többet, de secperc alatt visszanő a kupac. Ez olyasmi, mint hószakadás közben a hólapátolás. Na lényeg az, megcsúsztam, és ahogy nő a baba, még mindig tart a folyamat. Elmúlt egy éves, beindult az élet. Ő tesz róla, hogy ne sikerüljön a terv. Amint sikerült egy helyen kitakarítani, a másikban van káosz. A lakásban taposóaknaként vannak szétterítve játékok, hol egy kockába, hol egy plüssbe taposok. Feladtam, nem akarom utolérni magam. Tartok egy szintet, de ez a lakás még segítséggel sem fog glédában állni állandóan. Majd, majd, ha nyugdíjas leszek, akkor talán spéci rend lesz. De most képtelenség. Néha rámjön a hév, na most nekiugrok, de hamar rájövök, hogy vesztettem.
Addig azért eljutottam (elég lassan, nem volt időm gondolkozni) , hogyha valami nem működik, változtatni kell. Pár ötlet megfogant az agyamban. Kell még egy szennyestartó, egyikbe színes, másikba fehér, plussz nincs kupac. A lakásban elfér még egy ruhaszárogató. Kiselejtezem cipőket, vagy beállítok még egy cipős szekrény. Megtervezem a heti kajákat, nem rögtönzök. A gyerekjátékokat dobozokba teszem, hetente váltogatom őket. Így csak egy doboznyit dobál szét a pici, ráadásul újdonság lesz neki hetente minden. Veszek szekrény és fiók zárakat. Korábban soha nem éltem ezekkel, de a fiam egyenlőre mindent újraír. Időt és energiát spórolok meg. Kíváncsian várom a változás szelét….. és azt is, hogy vajon mindebből mit fogok megvalósítani.