Végre igazi tél van. Mint a gyerekek, úgy örülök a hónak. Az ablakból folyamatosan néztem ma a gyönyörű hóesést. Eltűnt a sár és mocsok, a szürkeség. A hó ellepte mindazt, amit nem szívesen látunk. Eltűntek az őszből megmaradt megszottyadt falevelek, a pad és kuka alatt hagyott szemét. Nem látod a kutya ürüléket, kocsik hagyta olajfoltokat. Még a szakadt háztetők is ugyanolyanok, mint az újak. Eltűntek az út kátyúi, a bennük megbúvó pocsolyákkal. Igaz csak egy időre, de minden szép lett. Egységesen szép és tiszta hatást keltő. Eszembe jutnak gyerekkorom nagy telei. Amikor még végig lehetett szánkózni az úton, mert nem járt ennyi kocsi, mert nem volt, egy-két tipusból lehetett rendelni. A gyerekek az utcán barátaikkal játszottak, szaga sem volt a sszámítógépnek, mobil telefonnak, de vezetékes is keveseknek volt. A tévében volt egy adó, az sem mindennap. Életünk az iskolán kívül a szabadban való játékból, bicajozásból, kirándulásból állt. De jó is volt! Minden sokkal egyszerűbb volt. Nem éreztük elveszettnek magunkat. És mintha a tél is igazibb lett volna. Több és sokáig megmaradó hóval. Mostanság eseményszámba megy, ha télen havazik. Azonnal mentünk is le szánkózni, megragadtuk a lehetőséget, a havat. Remélem még lesz benne részünk ezen a télen.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: