Szeretek sütni. Megnyugtat, kikapcsol, sikerélményt ad. Kivéve, amikor a remekműből egy katasztrófa lesz. Egy torta megalkotása remek elfoglaltság. Bár időm nincs, de megoldom. Persze vigyázni kell, mert a túl gyakori édességgyártás evéssel is jár, ami sunyi, lassú súlygyarapodást okoz. Ilyenkor megyek el futni, tornázom. Mivel most kenyér és cukor kiiktatásával igyekszem fogyni, már csak hetente egyszer sütök átlagban. Nem vagyok híve a kikoplaltatós diétának, annak mindig zabálás a vége. És akkor dalolhatjuk Csepregi Évi befutott slágerét, a “jojót”.
Hoztam egy klasszikus finomságot, aminek nálam történelmi jelentősége van. Csúsztatott palacsinta…. Középiskolás éveimben egy salátabárba ültünk be mindig barátnőmmel menza helyett, vagy után. Ott ismerkedtünk meg vele és hagyományt teremtettünk magunknak. Ki tudja, hol találtam a receptet már ezer éve, íme:
5 dkg meglágyított vajat 5 dkg cukorral, 5 tojássárgájával habosra kikeverem. Beleteszem az 5 dkg réteslisztet ( sima is jó) , a 3 dl habtejszínt, reszelt citromhéjat, vaníliás cukrot, végül a felvert tojásfehérjét. a tészta egyik oldalát palacsinta sütőben pirosra sütöm, majd sült felével lefelé tálra csúsztatom. Megszórom kakaóval, majd ezt ismétlem. Utolsó palacsinta sült felével felfelé zárja a sort. Töltelék: bármi vegyesen. Mandula, dió, lekvár, csoki.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: